Filippi 3,13-15 (EFO)
13 Testvéreim, tudom, hogy még nem értem célba, de egyet teszek: elfelejtem azt, ami már mögöttem van, és teljes erővel igyekszem előre. 14 Azért küzdök, hogy elérjem a célt, és megkapjam a győztesnek járó mennyei jutalmat, hiszen Isten erre hívott el bennünket a Krisztus Jézusban.
15 Nekünk, akik szellemileg érettek vagyunk, mind így kellene gondolkoznunk, de ha nektek valamiben más lenne a véleményetek, Isten majd megvilágítja nektek, mi a helyes. 16 Amit viszont már megértettünk, azt az igazságot követnünk is kell.
Nagyon sokszor Isten gyermekei képesek rá, (ha hagyják magukat megvezetni), hogy bent ragadjanak a múltba és sajnálkozzanak, vagy éppen engedik a gonosznak, hogy depressziót, levertséget, mélabút és hasonló életérzéseket plántáljon beléjük, a múlton való rágódás gondolati sémáin keresztül. Pál apostol a néhai Saul, a keresztény egyház véreskezű üldözője, számtalan Isten gyermekének gyilkosa tudta miről beszél. Hisz, ha hagyta volna magát, akkor biztos, neki nyomós okai voltak arra, hogy állandó vádlás, elkeseredés, önmarcangolás alatt járjon. De nekem tetszik, ahogy kijelenti: „de egyet teszek:”. Nos, mi az az egy, amit megtesz? „elfelejtem azt, ami már mögöttem van „Ez egy végletes, visszavonhatatlan és örökre szóló elhatározás volt! Az ő része az ügyben, amit meg tudott tenni maga is. Nyilván, hogy nem saját erőből, hanem Isten Szent Szellemére támaszkodva, de fontos, hogy a múlt keserűségeinek fájdalmas gondolatait, helyettesítette is valamivel:
„és teljes erővel igyekszem előre. 14 Azért küzdök, hogy elérjem a célt, és megkapjam a győztesnek járó mennyei jutalmat, hiszen Isten erre hívott el bennünket a Krisztus Jézusban.”
Tehát nem elég, hogy csak meghozod a döntést bármi múltbéli dolog elfelejtésének ügyében, hanem egész egyszerűen helyettesítened is kell azt valamivel a gondolataidban,
és a legjobb, ha ugyanazzal teszed, amivel az apostol Pál is. „Teljes erővel igyekszem előre” mondta, és ránézett a mennyei jutalomra, ami a győztesnek kijár! És azt állítja, hogy ez minden keresztény Istentől való elhívása is egyben! Hisz: „Isten erre hívott el bennünket a Krisztus Jézusban.” Kijelenti, hogy a szellemileg érett keresztényekre ez a gondolkodásmód kéne, hogy legyen a jellemző attitűd. Elfelejteni mindent, ami a hátunk mögött van és az Úr Jézus Krisztusra nézni, a mennyei elhívásunk jutalmára! Ez a szellemi érettség jele. Ha nem így gondolod, akkor sincs baj, mivel „de ha nektek valamiben más lenne a véleményetek, Isten majd megvilágítja nektek, mi a helyes. „ Fordulj a Mennyei Édesatyánkhoz bizalommal és mindig megvilágítja neked, hogy mi a helyes! Útravalóul a fentebb vizsgált igeszakasz 16. versét tenném még ide:„16 Amit viszont már megértettünk, azt az igazságot követnünk is kell.” Ha valamit megértesz az Igéből kijelentés által, azt kövesd is. Ha így teszünk, akkor elkerülhetjük a kiégést és megszabadulhatunk a múlt fájdalmaitól, lelki gyötrelmeitől, az önvádlástól, vagy a sátán vádaskodásaitól. Nézzünk mindig Jézus Krisztusra a mi hitünk kezdőjére és bevégzőjére! (Zsidó 12,1-2)
2022. június, Felvidék
