Isten szerelmesének lenni, Ővele járni, jelenlétében élni folyamatosan, gondolatainkat és egész lényünket az Úr szolgálatába állítani, engedni, hogy az Élő és Örökkévaló Szeretet a Mennyei Édesapa használjon minket itt a Földön, hogy mindenki megízlelhesse és elkívánhassa azt a hatalmas Jóságot, Gondviselést, Csodát, Aki maga az Élő Isten, na az a nagybetűs BOLDOGSÁG!!! Ezzel nem ér fel semmi sem, amit itt találhatsz ezen a világon, sőt Ő maga teszi számunkra a tagadhatatlanul jelenvaló gonoszság ellenére is boldog és áldott hellyé ezt az átmeneti „űragyag golyót”, erre a 80-100 vagy 120 esztendőre, amit itt töltünk, az örökkévalóság egy kis mikronnyi szeletke idejére…
Mennyire kívánta minden igaz édesapa és édesanya, hogy utódai, gyermekei többre vigyék és teljesebb életet élhessenek, mint amit maguk leélhettek és elérhettek! Nos, itt a „recept” az istenfélelem! Mi is ez a titokzatosnak, kicsit valljuk be, első hallásra taszítólag csengő szó? A nem hívő ember számára az istenfélelem az Isten ítéletétől és az örök haláltól, azaz az Istentől való örök elszakadástól való félelmet jelenti (Lukács 12:5; Zsidók 10:31). A hívő ember számára az istenfélelem egészen mást jelent. A hívő ember istenfélelme, Isten tisztelete. A Zsidók 12:28–29 jól bemutatja ezt: „Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz.”
A keresztyén ember számára ez a tisztelet és félelem az istenfélelem. Ez a mozgatórugója annak, hogy megadjuk magunkat a világmindenség Teremtőjének. Az istenfélelem (elsősorban az Isten előtti hódolatot, Isten tiszteletét jelenti, vagyis az ÓSZ-i kegyességi nyelvből származó fogalom. Ezért szinonimái: szeretni, az ő újaiban járni, szolgálni. Az ÓSZ-i kegyesek valójában »istenfélők« (jir’é jahveh) voltak, mert minden körülmény között hűségesek maradtak Istenhez. A fogalom ÚSZ-i megfelelője: theoszebész, euszebeia. Tehát az istenfélelem nem a szó negatív értelmében vett félelem, amit az istentelenek érezhetnek, legkésőbb testi haláluk után, mikor felismerik, hogy tévedtek és mégis van Örökkévaló Isten és lesújtja őket a félelem, hogy a pokolba juthatnak, hanem azt jelenti, hogy olyan nagy tisztelettel vagyunk iránta, ami hatással van mindennapi életünkre. Az istenfélelem tisztelet, engedelmesség, fegyelmezettség és félelemmel teljes imádat, ami telve van isteni szeretettel/szerelemmel.
