Mostanság többször felmerült a kérdés, hogy lehet e egy keresztényben démon? Mivel a közel harminc évben megtérésemtől számítva majd húsz évig olyan felekezetekbe jártam ahol rendszeresen foglalkoztunk démonűzésekkel, magam is űztem őket ahol, és akiből csak tudtam, gondoltam leírok néhány gondolatot a témáról, mivel azóta sokat változott a véleményem a témában.
Lett néhány számomra kivetni való felismerés, az egyik közülük, hogy az Újszövetségnek abban a részében, ami már a megváltás utáni állapotokat tükrözi, kezdve az Apostolok Cselekedeteitől az apostoli levelekig bezárólag nem találtam olyan Igét, ami kellőképpen alátámasztaná ezt a gyakorlatot!
Bár az apostoli levelek kifejezetten az egyházhoz, Krisztusban újjászületett emberekhez íródtak, ha tényleg olyan fontos és kiemelkedő jelentőségű lenne a témában való jártasságunk, akkor az Úr Szelleme adott volna rá Igéket, hogy keresztényekből, hogyan is űzzünk démonokat?
De nincs Ige rá. Beleerőltetni én is tudok Igékbe bármit.
A hermeneutika, azaz bibliai szövegmagyarázás alapján, nagyon fontos, hogy összefüggéseiben és ne kiragadva értelmezzük Isten Igéjét. Ennek ellenére máig is elképzelhetőnek tartom, hogy egy kereszténynek legyen démona, ha akarja…
Eszembe jutott még az is, hogy ha azok a démonok, amiket űztünk a testvérekből ténylegesen benne lettek volna az emberekben, és nem csak színjáték lett volna az egész, akkor gadarénusokhoz hasonlóvá vált volna némely testvér a démonok mennyiségét tekintve, amilyen számban szabadultak meg állítólagosan e torz lényektől a szolgálatok alatt.
Egyébként egyre inkább osztom azt a véleményt, hogy amikor elkezdődik a démonűzés keresztényekből, tulajdonképpen azért is jó ”buli” a gonosznak, mert a keresztények a témába vetett hitükkel megidéznek démonokat és azok egyfajta színjátékot, ingyen cirkuszt csinálnak, hogy eltereljék a figyelmet Jézusról a sátánra…
Érdekes módon, mikor az Úr démonokat űzött, a legtöbb esetben azt olvassuk, hogy ”nem engedte őket beszélni” azt mondta ”némulj meg és menj ki belőle”, pedig azokban az esetekben olyan emberekről beszélünk, akik nem voltak újjászületve, hanem az Ószövetség alatti zsidokról és ritkábban pogányokról, leginkább Szamaritánusokról, akiknek azért volt némi köze a zsidósághoz. Ellentétben a modern démonűzőkkel, akik előszeretettel engedélyezik az állítólagos démonokkal megkötözött/megszált embereknek, hogy színházat csináljanak és vergődjenek, ordítsanak…
A másik, ami nagyon ellene szól a dolognak a gyümölcsei, hiszen Jézus azt tanította, hogy a gyümölcseiről, azaz következményeiről ismerjük meg, hogy egy fa jó fa vagy nem.
Máté 7, 16-18 (EFO)
Arról ismerhetitek fel őket, hogy mit tesznek, és annak mi az eredménye. Hiszen a tövises bokor nem teremhet szőlőt, vagy a bogáncskóró fügét. Ugyanígy minden jó fa jó gyümölcsöket terem, a rossz fa pedig rosszakat. A jó fa nem terem rossz gyümölcsöt, és a rossz fa sem hoz jót.
Azokban az esetekben, amiről írtam a nagy probléma az volt, hogy nem oldódott meg a delikvens gondja, állandóan űzetni járt vissza a démonait, és ráadásul a figyelem fókusz pontjába az ördög került Jézus helyett, a szeretet és békesség helyébe pedig a félelem és a nyugtalanság lépett.
Mi ez, ha nem rossz gyümölcs???
A testvér egyre inkább belegabalyodott a nehézségeibe, ezeket hegynek látta, Istent pedig erőtlennek a megoldásához. A másik kifogásolni valót abban látom, hogy akkoriban sokkal inkább voltunk ördög és bűn centrikusak, mint Jézus és szeretet/kegyelem centrikusak, bűntudatunk volt szinte mindenért és mindenhol az ördögöt keresgéltük a napjaink 85% át töltöttük az ellenség magasztalásával, (mivel róla beszéltünk,) sokkalta inkább, mint Jézus dicsőítésével.
Ennek az lett az eredménye, hogy eltorzult és hamis Isten képünk volt, egyfajta valláskárosultakká váltunk, nem beszélve a szuperszellemiségről, ami alatt azt értem, hogy rossz módon elszakadtunk a természetes világtól és a szellemvilág sötét oldalán időztünk sokat…
Erre sem találtam egyetlen példát sem az Igében, hogy ilyen módon foglalkozzunk sátánnal és bandájával.
Emlékezetem szerint ez a démonűzősdi súlyos károkat okozott emberek életében , szennyesnek, démonok lakhelyének látták magukat, nem pedig a Mennyei Édesatya gyermekének, szentnek, szeretetnek, uralkodótársnak, Isten szeme fényének…
Talán amit Jézus mondott az illik ide:
”Akkor majd megismeritek az igazságot, az igazság pedig megszabadít titeket.” János 8,32
Az Igazság pedig Isten Igéje, vagyis Jézus, kis betűkkel írva meg úgy fordítanám, hogy a megigazultságot, tehát azt, hogy igaz emberek vagyunk Krisztusban, Ő a saját igaz voltát ajándékozta nekünk a helyettesítő áldozat által, és ha ezt valóságosan megismerjük, akkor a puszta felismerés szabaddá tesz minket. Egyébként a görög nyelvben az igazság szó szinonimája a valóság szónak. Tehát, ha felismerjük azt a tényt, hogy Krisztusban igazak, azaz valóságosak vagyunk ez önmagában is szabaddá tesz minket, bűntől, vádlásoktól, démonoktól, betegségektől stb. Más kérdés a meg nem tért emberek felé való szolgálat, akár démonok kiűzése formájában is.
2018. június, Ausztria
