Róma 5.3-5 (EFO)
De nemcsak ennek örülünk, hanem a megpróbáltatásoknak is, amelyeket ki kell állnunk. Miért? Mert tudjuk, hogy ezek türelmes kitartást fejlesztenek ki bennünk. A kitartás eredménye a kipróbált jellem, abból pedig reménység származik, ez a reménység pedig soha nem fog csalódást okozni. Hiszen Isten szeretete betöltötte szívünket a Szent Szellem által, aki Isten ajándéka a számunkra.
Hogyan vagyunk képesek örülni a megpróbáltatásoknak? Miért is kéne örülnünk nekik, amikor azok nem kellemesek, hanem pont ellenkezőleg? Tudjuk, hogy Jézus maga mondta, hogy lesznek ilyen nyomorúságok ebben a világban, de a hangsúlyt arra helyezte, hogy bízzunk benne, Ő már megszerezte nekünk a győzelmet a világ felett! (János.16,33) Nincs és nem is lehet kipróbált jellemünk, ha a megpróbáltatások alatt, meghátrálunk, vagy feladjuk.
De ezt a nem feladást egyetlen módon tudjuk megtenni, Isten szerelmének a szívünkben való kitöltetése tudatában! Mivel Ő maga a SZERETET, ezért ezzel a csodálatos szeretettel telve lenni, jelenti a biztos győzelemben való megállást, Jézus mindenek feletti győzelmében, és a bizalmat, ami a hittel azonos, bizalmat mindabban, ami Ő megszerzett nekünk. Elsősorban odaajándékozta az Ő saját igazságosságát, azaz a Mennyei Édesatya előtti helyzetünk, ugyanaz, mint Jézusé!
(1 János.4,17) Ha ebben megerősödünk és Vele vagyunk elfoglalva a próbatételek helyett, akkor mondhatni, hogy képtelenség legyőzni egy Krisztusi embert, mivel nagyobb, Aki benne van, mint az aki a világban van!
(1 János.4,4)
(1 János.4,17) Ha ebben megerősödünk és Vele vagyunk elfoglalva a próbatételek helyett, akkor mondhatni, hogy képtelenség legyőzni egy Krisztusi embert, mivel nagyobb, Aki benne van, mint az aki a világban van!
(1 János.4,4)
Jó az Úr!
2018 június, Ausztria
